Belenéztél a telefonjába – és most könnyebb lett? A nyitott chatablak és a felhorzsolt térdek anatómiája

Hosszú időn keresztül valamilyen érthetetlen módon különböző csoportok bejegyzéseit dobta fel a Facebook, amiknek döntő többségében az volt a témája, hogy belenézett, megtalálta, mármint amit nem akart, majd jött a kérdés, ezután mi legyen.

Persze, hogy a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, beleolvastam a komment szekcióba is. Sokan ellenezték ezt a fajta ellenőrzést, hiszen ha nincs bizalom, eleve kuka az egész kapcsolat, sokan pedig jelezték, a hűtlenség volt előbb, úgyhogy jogos volt a mozdulat.

És, hogy hogyan tudom ebbe a témába beletuszkolni Istent, az Univerzumot? Kapaszkodj, mutatom.

Hiszen állítólag Ő az, aki mindent lát. A mozdulatot, a kódot és a levelezést is. Mégsem balhézik miatta vagy nem úgy, ahogy mi gondolnánk.

Vajon tényleg látja mögötte az egész rendszert? Mondjuk a csalfa gyermekkorát sőt, még az idegrendszeri működését is? Vagy a gyanakvó asszony vagy persze férfi belső félelmeit? Isten tényleg képes futtatni az egész rendszert? A válasz az, hogy nemcsak képes rá, hanem pontosan ezt teszi. Amikor mi egy nyitott chatablakot látunk, Isten egy teljes élettörténetet és egy riadt idegrendszert lát.

A fejlődéslélektan és a kötődéselmélet (John Bowlby kutatásai óta) pontosan tudja, hogy a gyanakvás és a hűtlenség ritkán a „gonoszságból” fakad. A pszichológiai kutatások kimutatták, hogy a szorongó-kerülő kötődési mintázattal élők felnőttkorban sokkal hajlamosabbak vagy a pótcselelekvésekre (például a külső igazolás keresése hűtlenségen keresztül), vagy a hipervigilanciára — arra a folyamatos készenléti állapotra, amikor a szervezet veszélyt szimatol, és az agy amigdalája (a félelemközpont) bekapcsolja a nyomozási kényszert.